Kismamaként a munkaerőpiacon

A gyermekvállalás nem jelentheti a karrier végét – ezzel az anyukák és a munkaadók is egyetértenek. Elméletileg. A gyakorlat azonban más képet mutat: Magyarországon a kismamák mindössze hét százaléka szeretne otthon maradni, ennek ellenére csak kevesebb, mint 50 százalékuk tud visszatérni korábbi munkahelyére.
Ha valóban annyi baba születne az elkövetkező öt évben, mint amennyit az állásinterjúk során a fiatal női pályázók remélt munkaadójuknak bevallanak, még elkeserítőbbek lennének a születési statisztikák hazánkban. A pályázónak persze nem kellene válaszolnia a gyerekvállalást firtató kérdésekre, na de ki figyel a saját jogaira, amikor hónapok óta csak arra vár, hogy végre bebizonyíthassa: nem csak neki van szüksége állásra, az adott cégnek is érdeke, hogy alkalmazza őt. A nők sokszor később is addig halasztják bejelenteni terhességüket, ameddig csak lehet: kevés kivételtől eltekintve a munkáltatók nem örvendeznek a hír hallatán. Ilyenkor minden kismamában felmerül a kérdés, vajon bizonyított-e annyit az elmúlt évek alatt, hogy a cégnek érdemes legyen megtartania őt.

A statisztikai adatok sem megnyugtatóak. A hat év alatti gyermekek majd 40 százalékkal rontják a nők foglalkoztatási esélyeit, a három év alatti gyerekek kevesebb mint 10 százalékának jut bölcsődei hely. A magyar édesanyák gyermekgondozás miatt 120 hétig vannak távol a munkaerőpiactól, ami az európai uniós tagállamok összehasonlításában a harmadik leghosszabb idő. Az aktív, sokszor magasan képzett és tapasztalt kismamák 3-5 év gyes után könnyen az inaktívak között találják magukat, növelve az amúgy is viszonylag alacsony női foglalkoztatottság mutatóit. Ma Magyarországon a KSH adatai szerint a férfiak 57 százalékával szemben a nők mindössze 44 százaléka dolgozik. Pedig nem csak a karrier miatt fontos, hogy az anyuka visszamenjen dolgozni. Ma már ritkaságszámba megy, hogy egy személy el tudjon tartani egy családot. Másrészt kevés nőt elégít ki, ha éveken keresztül csak otthon ül a gyerekeivel.
– Nem az a kérdés, hogy miért jobb egy kismama, mint egy kezdő, inkább az, hogy miért lenne rosszabb? – állítja Csiszér Éva, a Nők a munka világában egyesület alelnöke, az Élet a gyes után – a kismamák visszatérése a munkaerőpiacra című konferencia egyik szervezője. – Át kellene végre formálni a magyar kis- és középvállalatok gondolkodását, sokkal humánusabbnak kellene lennie a vállalatoknak.

A kisgyerekes anyák nehézségei ráadásul jóval az állásinterjú előtt elkezdődnek. Az első probléma az, hogy ki vigyázzon addig a gyerekre, amíg ő távol van. Míg valamikor a nagymama kézenfekvő megoldás volt, ma már ritka, hogy a két generáció együtt, vagy legalábbis egymás közelében marad. Valamiben azonban utolértük a nyugatiakat: kevés a bölcsőde, és ott is várakozólistán vannak a gyerekek. A legtöbb helyen ráadásul nem is vállalják a piciket 15 hónapos koruk előtt. Ha az anyagiak megengedik, jöhet a bébiszitter, de akkor nemcsak a megfelelő személy megtalálásával kell megküzdeni, hanem gyakran a rokonok és ismerősök rosszalló tekintetével is. Nahát, másra bízni a gyereket a karrier miatt?!

Katáéknál szóba sem kerülhetett a bébiszitter, férje alig százezer forintos fizetése miatt már az első gyerek után minél gyorsabban akart négyórás állást találni.
– Egyszerre felháborító és hihetetlen, a cégek többsége mennyire nem vesz tudomást arról, hogy a nők legtöbbje igenis akar gyermeket. Divat a fiatal nőket hibáztatni a népesség fogyásáért, miközben mintha elfelejtenék, hogy egy gyermek vállalása nem csupán az érzelmeken múlik. A munkahelyemen enyhén szólva nem nézték jó szemmel, amikor bejelentettem, hogy terhes vagyok. A főnököm azt mondta, a korai gyerekvállalással becsaptam őket. Időközben egy másik babám is született: a gyerekek most három és hat évesek. Mielőtt elkezdtem munkahelyet keresni, felkutattam a környék bölcsődéit. Sajnos már nem volt hely, végül protekcióval egy másik kisgyerek rovására sikerült a saját lányomat beíratni. Nem vállalták volna a picit nyolc órában, hiszen csak négyórás munkáltatói igazolást tudtam felmutatni, ezért újra csalnom kellett.
Az igazán nagy feladat ezek után következett: kisgyerekes anyukaként helytállni a munkaerőpiacon. Az állásinterjún ugyanis V. Emese szerint egyértelműen hátrány, ha valakit egy pici gyerek vár otthon. Ha van ugyanolyan, netán egy kicsivel rosszabb képességű pályakezdő, szinte biztos, hogy a cég őt fogja választani. Hiába mondja az anyuka, hogy megoldja a gyerek felügyeletét, a munkaadó pontosan tudja, hogy mondjuk betegség esetén azonnal rohanna haza.

Valahányszor megpályázok egy állást, az első kérdés mindig ugyanaz: hogyan oldom meg a gyerek elhelyezését? – mondja Katalin, aki második gyermekét várja, és öt éve menedzserként dolgozik egy kisebb cégnél. – Nagy szerencsém van, mert nekünk a nagyszülők tudnak segíteni. A végzettségem és a nyelvtudásom miatt nem félek attól, hogy nem fogok munkát találni.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.