Fel vörösök, proletárok! – Mrs. Ratcliffe forradalma

Aranyos családi filmekben szerepel egy apa, egy anya és két gyerek. Részletkérdés, hogy milyen nemű ez a két lurkó; jelen esetben két leányról van szó. Az apa irodalom tanár, emellett a szocializmus elkötelezett harcosa a nyugati világban. Kisebbik lányával karöltve hirdeti az igét az eltévelyedett kapitalista polgároknak. Az anya háztartásbeli, szerény, visszahúzódó jellem, nincs szava. Míg a nagyobbik leány egy lázadó, aki sokszor mond nemet, és kifejezetten szereti a másik nemet. Nem új ötlet ez, valljuk meg; mióta lehet a múltról beszélni, azóta beszélnek is, sőt olykor már-már kötelező évente néhány filmet ennek szentelni. Itt volt a Good Bye Lenin!, a Mások élete, két remek film; és most itt van a kistesó, a Mrs. Ratcliffe forradalma.
Azért mondom, hogy kistesó, mert manapság az is nagy divat lett, hogy a tehetségre és a zsenire támaszkodva, lényegében pénz nélkül forgassanak filmeket. Gyönyörű dolog ez, de sokszor ébredhetnek úgy a rendezők, hogy bilibe lóg a kezük. Meg egyébként is vége van már rég a romantikának, szóval vegyük tudomásul, hogy pénz nélkül nehéz bármit is csinálni. Mindenesetre akadnak üdítő kivételek: ütközhet olyan alkotásba is a mozirajongó, ami a helyén van, annak ellenére, hogy olyannyira minimál volt a költségvetés, hogy szegény színészeknek még a reggeli kávéért is fizetni kellett. Talán ez a film is valami ilyesmi lehet!
Mrs. Ratcliffe forradalma
Forrás: Budapest Film
Nekünk, egy volt szocialista ország lakóinak, különösen mulatságos szembenéznünk a múltunkkal. A világtörténelem igazolja, hogy a szocializmus nemzetek felettisége abban is érvényesült, hogy a mégoly különböző országokban is körülbelül ugyanolyan volt. Még a Tito vezette Jugoszláviában is, egy-két kivételtől eltekintve. Ennek eredményeképpen úgy kacaghat együtt a kelet-német a bolgárral és a magyarral, hogy nem is értik egymás nyelvét! Talán mégis megvalósult volna Lenin nagy álma, a világforradalom utópisztikus internacionalizmusa? A moziban mindenképpen, hisz a mozgókép nemzetközisége, különösen az európai filmé, tagadhatatlan.
Esetünkben volt egy ürügy – 1968-as prágai tavasz – és már készült is a film. Szerencsére nem tisztelgő, fejet hajtón heroikus, bugyután sztáros, hanem egy könnyű vígjáték. Sokkal életszerűbb és élelmesebb ötlet kacagni a múlton, mint komolyan venni; így talán megvan rá az esély, hogy feldolgozzuk, elfogadjuk, lezárjuk. Sajnos azonban a prágai tavasz mint esemény végig a háttérben marad: a rádióban hallunk róla olykor, illetve mellékszálként beférkőzik a dialógusokba is. A film vázát egy család története adja, ahol az Apától fokozatosan veszi át az irányító szerepet az Anya. Egy remek jelenetben tetőzik a trónfosztás: Mrs. Ratcliffe úgy gyújt rá a disszidáló sráctól elvett pisztoly formájú öngyújtóval vezetés közben, mint egy vérbeli forradalmár. A család van a középpontban, egy olyan intézmény, amely képes ellenállni a világtörténelem viharainak, bármilyen nagy legyen is a széthúzó erő.

Mrs. Ratcliffe forradalma
Forrás: Budapest Film
Mikroszintről megragadni történelmi eseményeket, úgy tűnik, működőképes dolog; gondoljunk itt a sok-sok egyéni sorson keresztül elmesélt háborús regényre illetve filmre. A Catherine Tate által megformált háziasszony-anya is ehhez hasonló karakter: eleinte visszahúzódó, csendes, ám éppen emiatt veszi észre a rendszer belső rothadását. Folyamatosan ébred tudatára és sorsfordító szerepére, ami jelen esetben egyenlő az ellenállással. Nincs más út azonban, és ő a maga esetlen módján vállalja is ezt. Kimunkált jellem a család többi tagja is: az Apát tiszta szívvel alakító Iain Glen hitelességéhez kétség sem fér, a szocializmus elkötelezett híve. Stréber kisebbik lánya morcos arckifejezésével és szemüvegével erősíti ezt – és nem kis poén, hogy plüssmackóját Leninnek hívja! A nagyobbik lány pedig a lázadó kamasz, akinek lázadása az aktuális történelmi pillanatban nem csak a felnőttek ellen szólhat, hanem a fennálló rendszer ellen is. Szépen kidolgozott, olajozottan működő család.
Talán azért is működhet ilyen jól ez a karakterológia, mert igaz történet adott alapot hozzá. Valóban megtörtént 1968-ban egy családdal, hogy ők nem elmentek az NDK-ból, mint ahogy akkoriban évente tízezrek próbálkoztak ezzel, hanem inkább odamentek. Abszurdan hangzik ugyan, de az illető apának is idő kellett, hogy rájöjjön: “az elmélet és a gyakorlat az két külön dolog.” Még kínosabb helyzetbe hozza a kritikust, ha megtudja, hogy egy női rendezővel van dolga. Utólagosan sok mindent megmagyaráz, persze, alapvetően például az erejére eszmélő anya és feleség figuráját, mégis szoktalan, hogy egy történelmi témát a gyengébbik nem dolgoz fel. Találkoztunk már a XX. században sokféle szörnyűséggel, azoknak annál is többféle feldolgozásával, ám ritka alkalom, amikor erről egy nő szemszögéből, egy alapvetően női dominanciájú filmben hallhatunk. Mrs. Ratcliffe mellett ne feledjük a film többi, igen határozott nőfiguráját: az ellenálló Kopleck asszonyt és a rendszer hívét, Frau Ungert. Ez az első olyan film azonban, ami egy kényes témát nagyon finom kézzel ragad meg, és nevetésre sarkall. Erre csak annyit tudok mondani, hogy le a kalappal!
Kísérleti úton bizonyított, hogy ha valamit kinevetünk, az gyakran nagyobb felszabadulással jár, mint az Arisztotelész óta oly előkelő helyet elfoglaló tragikus katarzis. Esetünkben ez még inkább igaz: ha néha felemelnénk búsongó fejünket a történelemkönyvekből, nem csak a múltat tekintenénk alternatívának és hivatkozási alapnak, akkor jutnánk egyről a kettőre. Ez a film remekül szórakoztat, olyan dolgokról beszél, amelyeket talán sokak a saját bőrükön tapasztaltak; mégis remélem, hogy le tudták zárni, és a mozik zengeni fognak a felszabadult kacagástól.

Eredeti cím: Mrs. Ratcliffe’s Revolution
Rendező: Bille Eltringham
Főbb szerepekben: Catherine Tate (Dorothy Ratcliffe); Iain Glen (Frank Ratcliffe); Brittany Ashworth (Alex Ratcliffe); Heike Makatsch (Frau Unger); Jessica Barden (Mary Ratcliffe); Borbáth Ottília (Glock asszony); Fesztbaum Béla (Stázi-tiszt)
Gyártás: 2007 (Egyesült Királyság)
Hossz: 102 perc

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.